Történetünk több mint 20 éve, édesapám tanyáján, a Serri-tanyán kezdődött. Ő akkoriban vette meg első lovait: Lizát és Lénát (leszármazottaik ma a MonSerri "munkatársai"), akikkel a tanyasi turizmus és a lovasoktatás elindult. Ez utóbbi célközönsége főleg a rokonok, barátok és közeli ismerősök voltak, de előfordult hogy egész osztályt vagy óvodás csoportot látott vendégül.

Azután néhány éve én is jobban belefolytam a fenti tevékenységbe, amikor egy ismerősöm kérésének eleget téve adtam pár lovaglóórát kisiskolás korú fiainak. Jó volt látni mekkora élmény nekik a lovaglás, és hogy mennyit fejlődtek akár már néhány alkalom alatt is. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy szívesen foglalkoznék ezzel akár komolyabban is. Megszületett a vízió, hogy alapítok egy lovasiskolát.

Főállásban még informatikusként dolgoztam, de közben elvégeztem a sportedző képzést, és szaporodtak a tanítványaim is. Az állásom felmondtam és kiköltöztem a városból, elkezdtem építeni a tanyámat. Átvettem édesapám lovait és elindítottam a vállalkozásomat MonSerri lovastanya néven.

Célunk hogy a lovaglást még szélesebb körben népszerűsítsük, mert kortól függetlenül kiváló szabadidős elfoglaltság. Mint sport, segít megőrizni a fizikális aktivitásunkat, úgy is szoktuk mondani, hogy mindenünket átmozgat. Nagyon jótékonyan hat például a tartásproblémákra, ami a mai világban az "irodai" munkák velejárója. Azonkívűl mentális területen is fejleszt, nagyon pozitívan hat a személyiségfejlődésre. Például kitartásra, empátiára, türelemre nevel. Nem utolsósorban pedig fejleszti a ritmusérzéket illetve csökkenti a reakcióidőt.

A MonSerri nemcsak egy lovarda, hanem egy közösség is, amelynek tagjai, mint egy nagy családban, segítik, támogatják egymást. Ennek érdekében szoktunk szervezni családi napokat, sütögetéseket, stb...

Végezetül pedig ahogy Jókai Mór nagyon találóan megfogalmazta:
"Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló."